Ünnepre hangolódás

Amint a féltve őrzött , megsárgult korabeli plakát is tanúsítja, 2020 május 25-én lesz harminc éve annak , hogy iskolánk felvette Márton Áron püspök nevét, búcsút mondva az 1977 óta használt Matematika-Fizika Líceum elnevezésnek.Az iskola mai vezetősége és tantestülete hosszasan töprengett, miként lehetne tartalmasan, méltóságteljesen megünnepelni e szép évfordulót.A hasonló ünnepekkel együttjáró csapdák közismertek:túlzott múltbafordulás, a külsőségekre való összpontosítás, a mostani diákok teljes kimaradása, közhelyes, hatástalan, üres retorika, fesztivizmus... Szerencsére nem vagyunk tapasztalatok, tanulságok híján, hiszen a közelmúltban iskolánk méltóképpen megemlékezett már a névadás tizedik, huszadik és huszonötödik évfordulójáról , többnyire maradandó értékeket(pl.kiadványokat)létrehozva,továbbadva,ismerete-ket terjesztve, pozitív emlékeket hátrahagyva.Hasonló szellemben szeretnénk cselekedni most is -ahogy  a jelenlegi diákjainkhoz intézett pályázati felhívásban megfogalmaztuk: „Sablonok, frázisok, a névadónk életrajzi adatainak  ismétlése helyett ajánlatos volna azt keresni, milyen üzenete volt/van/lehet Márton Áron életútjának,abból mi és  miként épül(het) be az iskola programjába, rejtett tantervébe, munkájába,   légkörébe? És a jövőképébe?” A névváltozás történetének bemutatása, a  történelmi háttér, az akkori körülmények megismerése, értelmezése hasznos és szükséges a mai fiatalok számára, éppen ezért kell lehetőséget teremteni arra, hogy „elhelyezzék magukat” a történetben , szerepet vállalva benne és folytatva is azt.

           Második követendő szempontunk a helyes arányérzék igényéből fakad:nemcsak a kezdet érdekes, hanem az azóta lezajlott belső és külső folyamatok, átalakulások is:az 1990-ben megvalósított névadás óta 31 évfolyam 5700 diákja végzett ebben az iskolában, egymástól nagyon különböző  nemzedékek,eltérő élményekkel, tapasztalatokkal, akik ugyanúgy megállták a helyüket a megváltozott világban, mint elődeik. Fontos feladat lenne valamilyen módon megszólítani, illetve megszólaltatni a közelmúltban végzett diákokat,megjeleníteni  a  hangjukat,életérzésüket, világlátásukat, megragadva az egymást követő nemzedékek mélyebb folytonosságát.   

Célunk tehát a múltat és a nagy elődöket kellőképpen tisztelve, elsősorban mégis a mi világunkra, mai életünk kérdéseire, illetve a jövőképre összpontositani, hiszen ahogy a Kányádi-mottónkból is kitűnik, nemcsak öregednek, hanem újulnak is az iskolafalak az egymást követő diák- és tanárnemzedékek által.Egyformán fontos tudni azt,hogy honnan jövünk és merre tartunk.

       Az elkövetkező időszakban honlapunk erre a célra lérehozott „1990-2020: a névadás 30.évfordulója” elnevezésű menüpontjánál tesszük közzé az említett  jubileumhoz kapcsolódó anyagainkat: a pályázati felhívást és plakátot,annak most még csak remélt eredményeit, különböző eseménybeszámolókat, filmeket, fotó- galériákat.Induláskor három ,általunk alapvetőnek tartott szöveget is publikálunk, ezek a következők:Fodor Sándor:Márton Áron Líceum(1990);Eigel Ernő, Dr.Balázs Lajos:Gondolatok a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium névadó ünnepségére (1990); Miklós József:A megtisztulás útján(2000).

      E honlap látogatói közül bizonyára sokan vannak, akik ismerik Váli Éva tanárnő , a Gimnáziumról  szóló “Közös nevezőnk.Mozaikkockák egy iskola életéből 1945-1990” című könyvét.A névadás 30. évfordulójának jegyében kérjük és számítunk is mindenki támogatására, aki úgy érzi, hogy ez az iskola mindannyiunk  együttes kincse, közös nevezője.

Varga László